Siklódi Béla
Mottó: „Ahol a szavak elhagynak bennünket, ott kezdődik a zene.”
Az Unikum Band frontembere, több zenekar megálmodója, és hatalmas bulik szervezője. Igazi közösségi- és csapatember, akivel mindig jó együtt zenélni. Kedvenc idézete is elárulja, hogy nem a szavak embere, de valójában többet tud, mint amennyit a szavak képesek elmondani.
Siklódi Béla 1974. szeptember 19.-én született Marosvásárhelyen. Édesapja zenész volt, így már óvodás korában már megismerkedett a xilofonnal, majd nemsokára harmonika is a kezébe kerül. A fehér-fekete billentyűk varázsa a marosvásárhelyi Művészeti Iskolába vezette, ahol végleg eldőlt, hogy apja örökségében zenészi pályán marad. Nemrégiben végezte egyetemi tanulmányait a marosvásárhelyi Színművészeti és Zenepedagógiai Egyetem zenetanári szakán.
1986-ban alig volt tizenkét éves, amikor édesapja maga mellé vette, bálokban és banketteken zenekarban játszott, majd serdülő korában nyárádmenti zenészekkel folytatta a báli zenész pályafutását. A nyárádmentieket egy küküllőmenti zenekarral váltotta fel, akikkel négy évet zenélt Maros megye jellegzetes folklór vidékén, a Küküllőmentén.
De, nemcsak lakodalmas műfajban jeleskedett, hanem Marosvásárhelyen a Remény keresztény ifjúsági zenekarral koncertezett különböző egyházi rendezvényeken.
Tizennyolc éves korában alapította első zenekarát, az SZKP-t a klasszikus gitáron játszó Zonda Attilával (akivel a későbbiekben több zenekarban is együtt játszott, illetve jelenleg az Unikum Bandben is csapattársak), a tehetséges szólógitárossal, Kis Lajossal, a basszusgitáron játszó Palatka Józsival és az ütőhangszeres Palatka Zsolttal. Siklódi Béla ebben a zenekarban is billentyűs hangszereken játszott. Ebben az időszakban szerette meg a rock, jazz és jazz-rock stílusokat, illetve ebben a bandában kóstolt bele a saját dal komponálás izgalmaiba. Több fellépést követően Ki mit tud versenyen is eredményesen léptek fel, tehetségük elismeréseként második helyezést értek el.
Húsz éves korában a vendéglői lokál zene műfaját választotta, melynek jelenleg is elismert mestere. Ebben az időszakban csiszolódott kiváló hangszerjátéka, illetve művelődött énekhangja, mely egyedivé teszi zenekara előadását. A lokálzene többrétű műfaj ismeretét feltételezi, mely kihívásnak Siklódi Béla maradéktalanul eleget tesz, nagyszerű érzékkel szólaltatva meg az igényes örökzöld, közkedvelt dalokat. Aligha van olyan nevesebb mulató, lokál vagy vendéglő, ahol ne zenélt volna – a teljesség igénye nélkül sorolunk fel néhányat:
Crizentema, Rozen Garden. Cleopatra, Tip-Top, Anna Panzió, Grand Lion, Sólyom vendéglő, Continental Hotel, La Cupola Hotel, Irish Pub, La Gondola, Koronka Panzió, szovátai Alunis Hotel. De nemcsak Marosvásárhelyen, vagy Maros megyében, hanem Magyarországon is nagy sikerrel zenélt Hajdúszoboszlón, Budapesten, Füzesgyarmaton. De 2005-ben az Amerikai Egyesült Államokban a Sunflower zenekarral a Royal Princess hajón is játszott.
Egyik legemlékezetesebb fellépéseként a a stuttgarti magyar bulit tartja számon, ahol több mint ezer résztvevőnek zenéltek a Good Times Band zenekarral.
Zenészi pályafutásának legsötétebb emléke két kiváló zenészbarátjának, Kerestély Attila „Kiru” és Mihály Ferenc tragikus autóbalesete, melyben mindkét zenésztársát örökre elveszítette.
Példaképének elsősorban a csodálatos orgánummal megáldott nagyszerű magyar zenészt és zeneszerzőt, Máté Pétert tartja – egyik nagy álma Máté Péter tribute koncerteket szervezni. De kedvencei közé sorolja az egykori Korál frontemberét, a nagyszerű dalszerzeményeiről ismert Balázs Fecót, valamint Billy Preston, Ray Charles , Eric Clapton, Tony Bennett, Stevie Wonder, Joe Cocker, és Wilson Pickett világsztárokat.
Kedvenc zenekarai közé sorolja elsősorban a magyar LGT-t és a Piramist, illetve a Creedence Clearwater Revival-t, az Earth, Wind and Fire-t, és a Hotel California dal szerzőit, az Eagles-t.
Kedvenc dala az 1930-ban Hoagy Carmichael (zene) és Stuart Gorrell (szöveg) által komponált, és a nagyszerű művész, Ray Charles által közismertté tett Georgia On My Mind.
Kedvenc dalszövege a Piramis közismert Szállj fel magasra című dalának a szövege – „Szállj, szállj, szállj fel magasra! Dalom hódítsd meg most a kék eget!” Talán ehhez kapcsolódik zenészi hitvallása is: „a zenében nincs határ, mindig újabb és újabb örömökkel lep meg”.
